"Lehet kívül vidámnak láttok,
De belül a falat kaparva kiálltok.
Lehet azt hiszitek gondtalan vagyok,
De belül fáj minden egyes szavatok."

"Ha bánat dúlja lelkedet,
Ha szíved sajogva ég,
Ne mondd el senkinek
nehogy gúnyolva légy.
Ne lásson át a folyókon
a kíváncsi tömeg.
Mosoly lebegjen ajkadon,
Ha vérzik is szíved.”

„Álmos hajnal sétál a néma házak között
Léptei koppanását hallom a falak mögött
Kongón visszhangoznak üres lelkemben
Fájó emlékek terhével kell most elmennem.”

"Megtöltötte szívemet a bánat,
Fogom magam, s felgyújtom a házat.

Hogy elégjek, bent maradok végig,
Füst formájában szállok fel az égig."


"Senki sem tudja, min megyek át,
Senki sem látja a könnyek hadát.
Senki sem érzi csukló lépteim,
Senki sem hallja jajdulásaim.
Titkaim megosztani nem lehet,
Kérdéseimre nincsen felelet.
Vánszorgok a ropogó havon,
Egyszer hazaérek, tudom."

" Számíthatsz rám, veled vagyok
Sebeket adsz, én beléd marok
Lángok és jég, ennyi vagyok
Megöllek majd, és belehalok."

 "Fiatal vagyok a halálhoz, de túl késő, hogy éljek
gyenge vagyok, hogy gyűlöljek, elég bátor ahhoz, hogy féljek
börtön a test, de ha mégis szabadon szállhat a lélek
én inkább meghalok, mint hogy álmok nélkül éljek."

" Van akinek a könnye kicsordul a fényben,
de van aki elrejtőzik a könnyeivel a sötétben. "

" Ne sírj az igaz könny ritka, 
Mosolyogva szenvedni..ez az élet titka. 
Nem az a fájdalom amitől könnyes lesz a szem,
Hanem amit eltűrsz egy életen át, csendesen. "

" Ez a gyertya most érted égjen,
Ki fent laksz már a magas égben.
Ki vigyázol rám onnan fentről,
S lelkemhez szólsz a végtelenből.
Ez a gyertya most érted égjen,
Ki életed áldoztad értem,
Ki meghaltál a szeretet oltárán,
Pedig még oly fiatal voltál!..."

" Sok embernek Te vagy egy kiejtett könnycsepp, Sok embernek Te vagy az élet.... de vigyázz! egyszer neked is kell egy valaki akiért egy olyasvalamit érzel, ami szebb egy kiejtett könnycseppnél."

"Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom,
Nem akarom gyengeségem mutatni.
Remegek és átfut rajtam a hideg,
Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet!
Könnyeim kezdenek száradni arcomról,
Nem szabad a rosszra gondolnom már.
Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam,
Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam!"