A gaz nem rossz dolog, apuci. A gazok még csak nem is gazok. Pontosan olyan növények és virágok, mint a nárciszok, meg hasonlók. Joguk van az élethez. Mit szólnál ahhoz, ha beállítana egy teherautó, hogy mérget permetezzen rád, csak azért, mert valaki a fejébe vette, hogy gaznak nevez?

Az ember addig követel, míg a természet végül azt mondja, nincs már mit adnom neked.

A gaz nem rossz dolog, apuci. A gazok még csak nem is gazok. Pontosan olyan növények és virágok, mint a nárciszok, meg hasonlók. Joguk van az élethez. Mit szólnál ahhoz, ha beállítana egy teherautó, hogy mérget permetezzen rád, csak azért, mert valaki a fejébe vette, hogy gaznak nevez?

Hoztam jó döntéseket a múltban. Hoztam jó döntéseket a jövőben.

Kérdezzünk meg egy idős embert, hogy melyek voltak szerinte a 20. század legfontosabb eseményei. Valószínűleg megemlíti majd a két világháborút, a belső égésű motor feltalálását és talán az információs technológia forradalmi újításait is. Az azonban igen kevéssé valószínű, hogy hozzáteszi: "No, és emelkedett a tengerszint."

Intézményesítettük a képmutatást. A politikusok tovább gerjesztik az éghajlattal kapcsolatos félelmeket, és megígérik majd, hogy tizenöt-negyven év múlva, amikor ők már régen nincsenek hivatalban, csökkenni fog a CO2 mennyisége. (...) És még ennél is biztosabb, hogy a politikusok az emberiség legnagyobb ellenségének állítják majd be a CO2-t, miközben egymás után nyitják meg az új repülőtereket.

Még ha el is fogadjuk azt a téves feltételezést, hogy a Hudson-öbölnél 1987-ben élő jegesmedve-populációt kiindulópontnak tekintjük, vagyis évente tizenöt medve pusztul el, mit tehetünk? Ha az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével próbálunk segíteni, akkor legfeljebb tizenöt medve halálát kerülhetjük el. (...) Ugyanekkor ugyanebből a populációból negyvenkilenc medvét lőnek le évente, amin viszont könnyen segíthetnénk.

Ezt herdáljuk. A fákat, a vizeket, az állatokat. Akiktől mindig csak kapunk. S akiket a végsőkig kizsigerelünk.

Mindenkire, minden lényre a világon rábíztak valamit vagy valakit. A világ a mi örökségünk, mindenki felel valamiért. (...) Lehet, hogy elég, ha mindenki arra gondol, mi is bízatott rá ebben az életben. Mit kell megőriznie, kire kell vigyáznia, mi a dolga kerek e világon.

Soha eddig nem volt ilyen kevés időnk arra, hogy ilyen sok mindent megtegyünk.

A hatalom felelősség nélkül olyan, akár az elharapódzó tűz.

Utasok nincsenek a Föld nevű űrhajón - mindannyian a legénységhez tartozunk.

Veszélyesebbé váltunk a természetre, mint amilyen ő valaha is volt ránk nézve.

Az ember nem csak azért felelős, amit tesz, hanem azért is, amit nem tesz meg.

A civilizáció egyszerűen győzelmek sora a természet felett.

Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés.

Nincs az a magánélet, ami ne lenne leleplezhető. A civilizált világban nem lehet titkot tartani. A társadalom olyan, mint valami álarcosbál, ahol mindenki eltitkolja az igazi személyiségét, de rejtőzködés közben lelepleződünk.

A társadalom minden erénye és nyomorúsága a legkisebb csoportban, a családban összpontosul. A biztonság ugyanúgy megtalálható benne, mint a folytonos bizonytalanság, az átláthatóság és a homály, a békesség csakúgy, mint a viszály, hasonlóan az emberi kizsákmányolás és az alkotó partneri viszony, az őszinteség és hazugság, a nyílt emberi élet és az elrejtett titkok, a megalkuvó és az egyenes jellem, az egyenrangú emberek közössége és a zsarnokság.

Az emberiség legnagyobb átka az elfogultság, mert az elfogultság megvakítja a látást, s gonosz irányba téríti a tömegeket. Csak megértés alapján lehet emberi közösséget megtartani, legyen az a közösség család, nemzet vagy ország. Az egymás iránt való türelem és megértés a társadalom legfontosabb kelléke. Ahol ez kivész az elfogultság miatt, ott minden összeomlik.