Egyéb
Szeretni valakit azt jelenti, hogy elvárok a másiktól valami meghatározhatatlant, valami előre láthatatlant, és ugyanakkor lehetőséget is adok neki arra, hogy válaszoljon erre az elvárásra. Igen, akármilyen ellentmondásos is a dolog, elvárni valamilyen mértékben adni; de az ellenkezője sem kevésbé igaz: semmit sem várni a másiktól azt jelenti, hogy valahol meddővé teszem azt a személyt, akitől semmit sem várok el. És ezáltal megfosztom őt, mitől is, ha nem mástól, mint a felismerés és az alkotás lehetőségétől (Gabriel Marcel)
Nem az a szabadság, hogy azt teheted amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.
Sokkal okosabb, ha az ember türelmesen elviseli azt, ami csak neki fáj, mintha elhamarkodottan olyasmit tesz, aminek káros következményeit mások is megsínylik.
Senki sem kerülheti el, hogy tanúja legyen annak, ahogy a számára legfontosabb dolgok egyik pillanatról a másikra eltűnnek az életéből.
Senkinek ne hidd el, hogy nem érdemled meg amit akarsz. (10dolog amit utálok benned)
Rájöttem, hogy minden ember tud mindent. Hiszen ha kijelentem valamire, hogy én azt nem tudom, akkor ezzel tisztában vagyok, hiszen tudom, hogy nem tudom. Ebből következtettem arra, hogy mi mindannyian mindent tudunk.
Azt is tudjuk, hogy mit tudunk és azt is tudjuk, hogy mi az amit nem tudunk. Hát mi zsenik vagyunk kérem szépen. (Gringo)
Amit el lehet tőled venni, az meg sem érdemli, hogy megtartsd. Amit pedig nem lehet tőled elvenni, azért miért aggódnál? A valódi kincset nem veszítheted el.
Még mindig esik... Lehet, hogy ez nem olyan zápor, ami egyik percről a másikra eláll, mint ahogy én képzeltem. Telán egyik sem olyan. Végülis az élet esős napok sorozata. De előfordul, hogy nem mindegyikünknél van esernyő. Ilyenkor szükségünk van másokra, akik hajlandóak megosztani ernyőjüket egy ázott idegennel egy esős napon. Azt hiszem, fogom az esernyőmet, és elmegyek sétálni.
Ne próbáljunk meg más lenni, csak legyünk jók. Jónak lenni az már eléggé más.
Szeress! Mi másnak van értelme? (Cummings)
Azzal bizonyítod, hogy megbízol valakiben, hogy nem készítesz terveket arra az esetre, ha esetleg mégis cserbenhagyna.
Hétköznap, add felfedeznem kincsedet. Hadd tanuljak tőled, hadd szeresselek, hadd áldjalak, mielőtt elmész. Ne engedd, hogy elszalasszalak a hiú holnap reményében. Maradj velem, amíg lehet, hiszen elmúlik minden. Egy nap majd földbe vájom ujjam, arcom párnába temetem, vagy kihúzom magam, s karjaim az ég felé emelem és nem kívánok mást: csak visszatértedet. (Mary Jean Iron)
Ki mondta, hogy az álmoknak, mint a léggömböknek, el kell szállniuk?
Ki mondta, hogy a léggömbök nem térhetnek vissza, hogy az álmok elérhetetlenek?
Ki mondta, hogy egyedül kell próbálkoznunk?
Ki mondta, hogy nem kell egy társ, aki megbízik bennünk?
Egy társ, akiben mi is megbízunk.
Akivel közösen váltjuk valóra álmainkat.
Félreértjük a magányt. Pedig csak Isten akar váltani velünk néhány szót négyszemközt.
Tudom, hogy Isten meg szokott látogatni bennünket. Sokszor. Csak az a baj, hogy legtöbbször nem talál otthon.
Soha nem tárjuk fel annyira a saját lelkünket, mint amilyen alaposan meg akarjuk ismerni másokét.
A magányt csak önmagaddal oldhatod fel. Ha nem vagy elég önmagadnak soha nem leszel elég másnak.
Vannak mesék, amik sosem érnek véget. Bennünk is, közöttünk is történnek tovább. Vannak mesék, -- igen, vannak. Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék. Éltető mesék. Az ember meséi.(Pintér László)
Minden dolognak van egy vihető oldala, s vannak olyan oldalai, ahol nem megragadhatók.
Kudarcaink néha abból származnak, hogy a sima oldalán kaparásszuk az edényt, s nem keressük meg a fülét, aminél fogva felemelhetjük. De csak azt emelhetjük fel, ami felemelhető, ami erőnket nem haladja meg. Vannak olyan dolgok, amelyeknek alakítása, formálása a hatalmunkban van, ezekért vagyunk felelősek.
Ám az élet olyan helyzeteket is produkál, amelyek nincsenek hatalmunkban. Felelősségünk itt megszűnik.(Epiktetosz)
A remény nem azonos az örömmel, melyet akkor érzünk, amikor jól mennek a dolgok, vagy a tettrekészséggel, amellyel belevágunk egy jónak ígérkező üzletbe. A remény semmiképpen nem azonos a derűlátással. Sokkal inkább munkálkodás egy ügy sikeréért. Nem abbéli hitünk, hogy valami jól fog sikerülni, hanem a bizonyosság, hogy valami értelmessel foglalkozunk, akár sikerrel járunk, akár nem. Ez a remény erőt ad, hogy éljünk, hogy kipróbáljunk új dolgokat még reménytelennek tűnő körülmények között is. Az élet túl becses ahhoz, semhogy tartalmatlanul, cél nélkül, üresen, szeretet és végső soron remény nélkül éljünk. (Václáv Hável)
... a másik végtelenül másik. Tehát a másik az nemcsak úgy másik, hogy mondjuk nem olyan, mint én vagyok, hanem annyira nem olyan, mint én vagyok, hogy azt sem lehet tulajdonképpen feltételezni, hogy megértem a másikat. Mert mit jelent megérteni a másikat?
Az, hogy én megértelek téged, azt jelenti, hogy beskatulyázlak a már meglévő gondolataimba. Az én szókincsemmel, az én gondolataimmal gondolom, hogy te tulajdonképpen olyan vagy, mint én. De lehetséges, hogy még a színek, amiket te látsz, azok sem ugyanazok a színek, amiket én látok. Vagy az érzelmeknek, amiket te érzel, semmi közük sincs azokhoz az érzelmekhez, amiket én érzek. Tehát arra rájönni, hogy a másik az annyira másik, hogy soha a büdös életben nem fogom megismerni, nagyon megrázó felfedezés. De szerintem igaz.
El kell fogadni, hogy rettenetesen egyedül vagyok. Soha senkinek nem lesz az a tapasztalata, ami az enyém. Ha valakihez hozzáérek, megérintem, soha nem fogom tudni, hogy ő mit érez. Soha. És senki sem fogja tudni, hogy én mit érzek, mit gondolok, hogy nekem milyen a világ. (Feldmár mesél)
Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről. (Bach Richard)
A magány is - mint minden más - csak addig csábító, amíg nem kényszer. Ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen, okvetlen szükséges egy pár jó ló vagy autó a háttérben, s ahhoz, hogy vidám magányban éljen, okvetlenül szükséges a lehetősége, hogy akkor lép ki belőle, amikor akar. (Fekete István)
A mostban kell boldognak lenni, most kell őrültnek lenni, most kell szeretni, most kell sírni, most kell ölelni... Az eredendő boldogság jelen van életetek minden létpillanatában, függetlenül attól, hogy milyen nehézségek várnak rátok a jövőben, hogy bal lábbal keltetek-e fel, vagy sem. A problémahegyek mindenki felett tornyosulnak, de mindez csak jövő. A jelenben ott a boldogság, és csak rajtad áll, hogy kérsz-e belőle. (Stellanál találtam)
Elégedettség. Senki se gondolná, de az elégedettség egyenlő a boldogsággal. Aki elégedett, az boldog is. Mit jelent elégedettnek lenni? Azt jelenti, hogy elég az, ami van és amim van. Nem akarok többet az élettől, csak annyit, amennyit éppen ad vagy netalán elvesz. Az elégedettség hálát is jelent. Aki nem elégedett, az hálás sem tud lenni. (Miroslaw Putnek)
Senkitől és semmitől ne félj! Ami a legértékesebb benned, annak senki és semmi nem árthat.
Minden gyermekben van egy szeretet-tank, melynek meg kell telnie szeretettel. Ha a gyermek érzi, hogy szeretik, akkor kiegyensúlyozott lesz; mikor azonban szeretet-tankja kiürül, rosszalkodni kezd. A gyermekek helytelen viselkedésének hátterében nagyrészt a szeretet utáni kielégítetlen sóvárgás rejlik. (Dr. Ross Campbell)
Aki azt mondja nem tudod megoldani, arra az emberre biztosan nincs szükséged.
Ha elönt minket a sötét kétségbeesés fogadjuk el, hogy nem fürödhet minden napunk fényben. Jusson eszünkbe csak az éjszaka fekete egén világítanak a csillagok és azok a csillagok hazavezetnek minket. Ne féljünk attól, hogy hibákat követünk el, ne féljünk a botladozástól vagy a zuhanástól. Sokszor épp az tartogatja számunkra a legnagyobb örömöt, amitől félünk. (Tuti gimi)
Minden dalnak van egy vége, egy utolsó hangjegye. Minden dal véget ér. Butaság lenne emiatt nem élvezni egy dalt. Egyszer minden dal véget ér, de ettől még élvezheted a zenét.
Az ember életében mindig a legelső nagy csapás váltja ki a legmélyebb kétségbeesést. mert ilyenkor mg nem tudjuk, hogy minden seb képes begyógyulni és hogy a kétségbeesést egy idő után a remény váltja fel. (Tuti gimi)
Szeretnél megszabadulni a bánattól, hogy ne nyomasszon? Várj sokkal súlyosabbat - és megnyugszol.(Nagy Szent Varszofoniosz)
Bármilyen keserűség érjen is téged, bármilyen kellemetlenség is történjék veled, mondd azt: "Elviselem Jézus Krisztusért!". Csak ezt mondd, és könnyebb lesz neked. Mert Jézus Krisztus nevében erő van.(Optyinai Szent Antal)
A szeretet olykor azt kívánja tőlünk, hogy ne lépjünk ki bonyolult kapcsolatainkból, hanem próbáljuk megoldani őket.
De az sem kevésbé szeretetteli, ha az ember felszámol egy olyan kapcsolatot, amely megalázó vagy kiüresedett.
Nem az az igazán fontos, hogy kilépünk-e egy ilyen kapcsolatból vagy sem, hanem az, hogy milyen szeretettel és tiszteletteljesen cselekszünk, miután meghoztuk döntésünket.
Az igazi barát nem kételkedik, hanem reménykedik.
Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat. De ha tévedek és csak a mai nap van nekünk szeretném elmondani Neked mennyire SZERETLEK és hogy sohasem felejtelek el! (G. G. Marquez)
Félni annyi, mint tönkretenni azt, ami van, azzal, ami nincs.
Ha kideríted, mit hajlandó feláldozni valaki azért, hogy teljesüljön a legfontosabb vágya, mindent megtudtál róla.(C. Houghton)
Ha valaki azt akarja, hogy az álma valóra váljék, először fel kell ébrednie. (Paul Valéry)
Mindannyian különböző utakat választunk az életünkben. De bárhová is megyünk, mindenhová viszünk magunkkal egy kis darabot mindenkiből.
Az ember nem bír elviselni túl sok valóságot. (T.S. Eliot)
Ne próbálj meg egyedül menni Istenhez! Ha megteszed, biztosan fel fogja neked tenni azt a zavarba ejtő kérdést: Hol vannak a fivéreid és nővéreid?
Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot... Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él... Pedig pont ez a lényeg... Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él... És hozzon el egy világot... De ne egy másikat, hanem ezt... A miénket... Csak kicsit másképp... Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot... Akivel máshogy éled meg a mindennapokat... Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek... És még szebbek az éjszakák... Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek... Aki ott tud hagyni a szívedben valamit, ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted...
Remélem, te is megtalálod őt!
Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész.
Ha rugalmas vagy és hagysz másokat olyannak lenni, amilyenek, akkor egy rakás stressztől kíméled meg magad. A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből. (Andrew Matthews)
Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzünk, elfogadunk, kicsavarja kezünkből a szabadságot. A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a miénk�
Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja; megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés.
Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia? (Seneca)
A jövő azoké, akik hisznek az álmaikban.
Nagyszerű dolgokat csak lelkesedéssel hozhatunk létre.
A küldetésed nem az, hogy megváltoztasd a világot. A küldetésed az, hogy te változz. (Andrew Matthews)
Igen, a magam részéről azt hiszem, hogy amiért bennünket nem szeretnek eléggé, vagy talán: az a hitünk, hogy bennünket nem szeretnek eléggé, sok egyébként megmagyarázhatatlan tettünket érthetővé teszi. (Hamvas Béla)
A fontos dolgok mindig megmaradnak, ami elmúlik az mind olyan dolog, amit fontosnak tartunk, de valójában haszontalan.
Sohasem fogod megbocsájtani nekem, hogy nem szerettél...
Isten nem ígért
Örökké kék eget,
Életünket átszövő
Virágosnövényeket.
Isten nem ígért
Napot eső nélkül,
Gond nélkül örömöt,
Békét jajszó nélkül.
De Isten erőt
Ígért a napra,
Munkára pihenést,
Fényt az utunkra,
Kegyelmet bajunkban,
Égi segítséget,
Nem múló részvétet,
Örök szeretetet.
A legfélelmetesebb dolog a világon valakit teljesen megismerni.
Akarni mértékkel, elfogadni pedig mértéktelenül kell.
A bátorság azt jelenti, nem félünk a bírálattól. Magunkra támaszkodunk, készek vagyunk vállalni tetteink következményeit és okulni belőlük. Azt jelenti, bízunk magunkban, és elmerjük vágni azokat a zsinórokat, melyekkel mások a szeszélyeik szerint akarnak rángatni. (Dyer Wayne)
Ha helyet adunk Istennek, bármi megtörténhet. Legyél nyitott! Legyél állhatatos! Isten csodálatosan ért hozzá, hogy szép dallamokat csaljon ki a szakadt húrokból is. (Charles R. Swindoll)
Saját tehetetlenségünk semmit sem változtat Isten ígéretein. (Spurgeon)
Az élet kisebb-nagyobb bajai és aggodalmai lehetnek buktatók utunkon, de tekinthetjük őket a nemesebb jellemhez és a mennyországhoz vezető lépcsőfokoknak is. Gyakran a gond az az eszköz, mellyel Isten átalakít minket a jobb dolgok számára. (Henry Ward Beecher)
Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrom velük. Lent várok, hogy elkaphassam őket! (Tim McGraw)
Amikor minden hír rossz, és az ég teljesen szürke, és az összes csoki elfogyott, az egyetlen vigasztaló gondolat, hogy van egy olyan barátom, mint te.
A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie. (Len Wein)
A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne. (Oscar Wilde)
Nem az számít, hogy honnan jöttél, milyen a vallásod vagy a bőrszíned, hanem az, hogy milyen ember vagy! Sok értékes embert veszít a világ az előítéletekkel! (Jutasi Jutka)
Szeretet... Mi is a szeretet? Érzelem...? De valóban érzelem? Ennél több... A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. A szeretet mindig a másik emberért létezik. Nem azért szereti a másik embert, mert "viszontszeretetet" vár. Örül a viszontszeretetnek, de nem azért szeret, hogy őt szeressék. A valódi szeretet nem vár a másik szeretetére, már akkor is szeret, amikor a másik ember még nem szeret, és azután is szeret, amikor a másik már nem szeret. Szeretni annyit jelent: adok, nem pedig kapok. Adom önmagamat, adom örömöm, bánatom, érdeklődésem, együttérzésem, barátságom, hálám, értelmem...
A szeretet lényege a másik-centrikus gondolkodás és cselekvés. A szeretet törődő és felelősségteljes. Figyel a másik ember kimondott és kimondatlan igényeire. Szükséges hozzá a másik ember tisztelete. Akit szeretek, annak tisztába vagyok egyéniségével. Őt szeretem, nem egy illúziót, egy képet, és nem azt, akinek szerintem lennie kéne. Ehhez pedig ismernem kell őt.
Szent Ágoston mondta, nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. A szeretet lényege, hogy nem függ semmitől. A szeretet elfogadás. A szeretet elfogadja a másikat, ahogy a másik van. Nem akarja megváltoztatni. Megváltoztatni csak önmagunkat lehet. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretni azt jelenti, fény és melegség vagyunk a másik számára. Minél inkább szeretünk és odaajándékozzuk magunkat, annál értékesebb lesz életünk. (Hermann Hesse)
Sohase féljünk! Félelmünkkel kétszeresen bántjuk meg Őt: Jézust Elfelejtjük, hogy velünk van, hogy szeret minket és mindenható De azt is mutatja félelmünk, hogy nem alkalmazkodunk akaratához. Ha akaratunk megegyezik az Övével, bármi történjék is, mivel Ő akarja és engedi meg, örülni fogunk és sohasem aggódni, félni Űzzön el hát hitünk minden félelmet. Vessünk ki lelkünkből mindenkorra, mindennemű félelmet, rettegést és nyugtalanságot. Mellettünk, bennünk Urunk, Jézus Krisztus, a mi Istenünk, aki végtelenül szeret minket, és mindenható. Ő tudja, mi jó nekünk és azt mondja: mi csak keressük az Isten országát a többi majd hozzáadatik nekünk. (Charles de Foucauld)
Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik. (Mahatma Gandhi)
Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük. (Maya Angelou)
A hozzáállás az a kapcsoló, amely minden mást elindít.
Nem tudsz szeretni és nem tudsz szeretetet elfogadni, amíg magadat nem szereted. (én)
A változás próbára tesz. (Zsóki)
Csak úgy kerülheted el azt, hogy nyomorúságosnak érezd magad, ha nincs elég időd azon töprengeni, boldog vagy-e vagy sem. (George Bernard Shaw)
...nem lehet tudni. Az ember sohasem lehet biztos. De mégis fejest ugrik. A bizonyosság azoknak van, akik nem szeretnek eléggé.(Imagine Me and You c. film)
Emlékezz arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy ki vagy mi van neked, egyedül attól függ hogy mit gondolsz. (Dale Carnegie)
Jó dolog, ha néha minden támaszték kidől alólunk. Ilyenkor láthatjuk, hogy mi kő a talpunk alatt, és mi homok. (Madeleine LEngle)
Ha nem akarnánk mindenáron boldogok lenni, egészen jól éreznénk magunkat. (Edith Wharton)
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek.
Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe.
Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová.
Nemcsak mi haladunk az utakon az, utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt. (Márai Sándor)
Ha valaki azt mondja neked, hogy mennyire különleges vagy, pontosan csak ennyit mondhatsz: "Ez a személy, figyelembe véve sajátságos ízlését és szükségleteit, vágyait és kivetítéseit, különleges kívánsággal viseltetik irányomban, de ez semmit sem mond az én személyemről. Valaki más egészen közönségesnek fog tartani, de az sem mond rólam semmit sem." Tehát abban a pillanatban, amikor elfogadod a bókot, és átengeded magad az örömnek, akkor hatalmat adsz ennek az illetőnek önmagad felett. Azon fogsz fáradozni, hogy ő továbbra is különlegesnek tartson. Állandóan attól fogsz rettegni, hogy talál valaki mást, aki még különlegesebb lesz számára, s te kirepülsz a kegyeiből. (Anthony de Mello)
Olyan nagyképűen magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!
Hogy valaki szeret-e engem vagy nem, azt csak én tudom megmondani. Mert a másik mondhatná, hogy nagyon szeret engem, de ha nekem teher, akkor nem szeret. Vagy ha engem úgy szeret, ahogy ő gondolja, hogy engem szeretni kell, és nem úgy szeret, ahogy én szeretném, hogy engem szeressenek, akkor nem szeretnek. Tehát engem meg kell ismernie annak, aki engem szeretni akar. És nekem meg kell ismernem azt, akit én szeretni akarok. (Feldmár András)
Mi mást lehetne tenni, mint hinni, hogy az Isten akaratába való belenyugvás a legélhetőbb életre vezet?
Mit teszel ma, ami holnap is számít? (Dr. Telkes József)
Azért szeretem a fákat, mert könnyebben belenyugszanak abba, hogyan kell élniük. (Willa Cather)
Nem akarok tétlenül ülni. Elébe akarok menni a varázslatnak, mert akik nem mozdulnak, azok sose találkozhatnak.
A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, az, ha nem teszünk semmit, mert azt hisszük, hogy csak keveset tehetünk. (Sydney Smith)
Az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor külső alapján kész ítélni. Minden emberre szükség van, hiszen mindenki egy szín az élet palettáján. (Shakespeare)
Ne rohanj és ne emészd magad, csak látogatóba jöttél ide, ezért állj meg és érezd a virágok illatát! (Walter Hagen)
Nincs zavarbaejtőbb, mint látni, hogy valaki elvégzi azt, amit mi lehetetlennek hittünk. (Sam Ewing)
A mély gyökerű fák nőnek csak magasra. (Fredric Mistral)
Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak.. mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt. (Flavia)
Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük amire képesek vagyunk. (R.W. Emerson)
Helyzetünket paradicsomként vagy pokolként is megélhetjük: minden a felfogásunktól függ... (Pema Chödrön)
Ne fájjon amire nincs orvosság. Aminek vége, vége. (Shakespeare)
Az élet nagy titka az, hogy nincs nagy titok. Bármi legyen is a célod, elérheted, ha hajlandó vagy érte tenni. (Oprah Winfrey)
Mi az élet célja? Hogy, megtanuljunk szeretni. A teremtés értelme, hogy a szeretet válaszoljon a szeretetre. (Abbé Pierre)
Egyébként azt hiszem, hogy semmi sem tud bennünket teljesen kielégíteni ezen a földön, mivel szellemünk, amelyet Isten teremtett, Istent keresi. Függetlenül attól, hogy tudjuk-e vagy sem, futunk mindenféle kielégülés után, ám ezek mindig csak részlegesek lesznek, hiszen a teljes kielégülés csak az Örökkévalóval történő találkozásban jöhet el. Ez a keresztény reménység alapja. Kétségkívül át lehet élni a teljesség pillanatait a földön: az Istennel, vagy a másokkal való közösségben. De ezek csak pillanatok, amelyek hamar tovatűnnek, s a közösség érzése újra meggyengül és újra kielégületlenséget érzünk. (Abbé Pierre)
A boldogság titka az, hogy ne féljünk a változástól.
A boldog pillanat hamar tovaszáll, és soha nem tér vissza ugyanabban a formában. De ez nem jelenti azt, hogy nem várnak rád még ugyanolyan boldog pillanatok, csak azok mások lesznek.
Talán furcsán hangzik, de lehet boldognak lenni amiatt, hogy boldogtalan vagy.
A szomorúság és a kétségbeesés tényleg a téli esőben van, vagy inkább azokban, akik ragaszkodnak hozzá, hogy így lássák?
A boldogtalan emberek mindig magukkal cipelik boldogtalanságuk okait, arra az esetre, ha útközben nem találnának.
Biztosan megérdemled a boldogságot.
Amire gyakran gondolsz, az hatással van az életedre. Úgyhogy tartsd kordában a negatív gondolatokat.
A boldogság legnagyobb ellensége a félelem.
Ne várj örökké megfelelő pillanatra. A boldogságra vagy a boldogtalanságra nincs megfelelő idő.
Miért legyél boldog? Mert különleges vagy!
Senkinek sem biztos a holnapja, sem fiatalnak sem öregnek. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre... Tartsd magad közelébe azokat, akiket szeretsz, akik neked a legfontosabbak és súgd a fülükbe mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mond nekik: sajnálom, köszönöm, kérem, bocsáss meg... Mondd ki a szerelmes szavakat... a szavakat... mert senki sem fog emlékezni Rád a gondolataidért...
Lám, jó: jónak lenni. Megemelni a kalapot annak is, aki elesett, annak is, aki kopott és megfáradt, mert mindent, de mindent visszakap az ember: az ütést is meg a simogatást is. (Fekete István)
Azt hiszem, az életnek nincs felemelőbb pillanata, mint mikor temetik az embert, és szemrehányást tesznek neki azért, hogy meghalt. (Móra Ferenc)
A levél lehullhat, az ág letörhet, csak a gyökerek maradjanak épek.
Amid van nem a tied, csak nálad van.
Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről. (Bach Rihard)
Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez.
Ami érték volt belőlem az megmarad, a többit meg megeszik a cinkék, s én eltűnök, mintha soha nem álmodtam volna. (Fekete István)
Miért gondolod, hogy más vagy, mint a többiek; egy különleges, magányos kívülálló - amikor csak arról van szó, hogy nem találod a családodat? (Richard Bach)
Mielőtt megváltoznál valami nagyon fontosat kell kockára tenned. (Richard Bach)
A legegyszerűbb kérdések mindig a legalapvetőbbek. Honnan jöttél? Hol van az otthonod? Merre tartasz? Mit csinálsz? Gondolkodj néha ezeken és figyeld meg hogyan változnak a válaszaid! (Richard Bach)
Mikor fogod megtanulni, hogy várj arra is, aminek a bekövetkeztét elképzelni sem tudod? (Richard Bach)
Hogy mások miként bánnak a tőled kapott ajándékokkal, az már nem a te döntési köröd, hanem az övék.(Richard Bach)
Az ember mindig azt szereti, amiből nem volt része. Mikszáth Kálmán
Mit vár tőlünk Isten? A magam részéről arra a felismerésre jutottam, hogy Isten nagyon sokat vár tőlünk. Egészen pontosan azt, hogy teljesen a korszellemmel és a saját emberi természetünkkel ellentétes módon cselekedjünk: kiengedjük kezünkből az életünk irányítását, és teljesen rábízzuk az életünket.
A különféle kapcsolatok kockázatokat is rejtenek. Az embert megbánthatják, csalódást okozhatnak neki. Minél jobban belemerülök egy kapcsolatba, annál nagyobb a sérülés esélye. Minél közelebb engedek valakit magamhoz, annál könnyebben megbánthat. Elméletileg az Istennel való kapcsolatunkban sincs ez másként. Istennek azonban van egy hatalmas előnye: ő megbízható� Isten egyszeri, örök, nem változik � és szeret minket. Még akkor is, ha mi nem mindig érezzük vagy tapasztaljuk ezt.
A közelség kockázatot rejt, de csak a közelség által lehetséges az igazi kapcsolat, a bensőséges, kölcsönös bizalom. (Ursula Hauer)
Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni és csinálni. Egy óvatos hajó soha nem jut messze a parttól. (Dale Carnegie)
Minden nap új jutalommal kecsegtet, s kivételes kihívást hordoz.
Egyikünknek sincsenek egyforma félelmei és kötelezettségei, mert életünk minden aspektusát meghatározza, hogy milyenek vagyunk.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindannyian saját világunkat alakítjuk. Lehetőségek végtelen sora vár csakis ránk, hogy megváltoztassuk és átalakítsuk mindennapjaink megszokott pillanatait.
Rajtunk múlik, merre indulunk az élet útján; rajtunk, hogy meddig megyünk, milyen gyorsan járunk, hisz' az életben döntések sora vár, s magunk döntünk, milyen legyen. (Dena Dilaconi)
Furcsa dolog az élet, ha nem vagy hajlandó elfogadni mást csak a legjobbat, akkor nagyon gyakran meg is kapod azt! (W. Somerset Maugham)
Álljatok közel egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában. (Khalil Gibran)
A szeretettel együtt jár a magány is. A magány a szeretet titkainak egyike. Embernek ember nem lehet elég. Ha szeret, magányos. Épp az egymást szerető emberek magánya teremti meg a helyet Isten számára. Jan Twardowszki
A legtöbben bizonyára olyan partnert keresünk, akivel közös az érdeklődési körünk, közösek a céljaink és közös az értékrendünk. (dr. Henry Cloud és dr. John Townsend)
Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk része lett a mi karakterünknek, gondolatainknak, és sikereinknek is. (George Matthew Adams)
Ha szeretni akarsz valakit, szeresd itt és most. Szeresd! Mert senki nem tudja, mi történik a következő pillanatban. Tara Brand
A magányosság az egyik legfájdalmasabb érzés, ám mégis szükségünk van rá. Hiányosnak és üresnek érezzük ilyenkor magunkat, mint akik súlyos nélkülözést szenvednek. A magány ugyanakkor erős motiváló erő is, akár a fizikai éhségérzet. Aki magányos, szinte bármit kész megtenni, csak hogy betöltse a lelkében tátongó űrt.
A magány erősebb az elhatározásnál, az akaraterőnél és önfegyelemnél is.
Nem a magánnyal van a baj, az csupán annak jele, hogy élünk. Isten adta nekünk ezt a mozgatóerőt, hogy keressük a kapcsolatot vele és embertársainkkal. A magány tehát jó dolog, hiszen kapcsolatokhoz vezet. (dr. Henry Cloud és dr. John Townsend)
Ne kérdezz, ne csodálkozz, fogadd el az utat, mit az élet nyújt neked, fogadd el a tényt, hogy az előtted álló ösvény új irányba vezet. Rázd le a miérteket és a "mi lenne, ha..." kérdéseket, s megszabadulsz kétségeidtől. Mindegy, mi ért - az már a múlté. Bármi volt is - fontos lehetett. A múlt rövid villanás csupán. A jövőt még be kell teljesíteni. A ma, ami itt vár. Járd végig utadat, mindig csak egy lépést lépve - bátorsággal, hittel, határozottsággal. Emeld fel fejedet, s helyezd álmaidat a csillagok fölé. Lépteid hamarosan határozottá válnak, szilárdan állsz majd a földön. Sose álmodott út tárul fel előtted, ez lesz a legegyszerűbb, legsimább ösvény, mit valaha remélni mertél. Bízz magadban állhatatosan, és vágj bele az új utazásba. Felemelőnek, gyönyörűnek találod majd, s szebbnek legmerészebb álmaidnál. (Vicki Silvers)
Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.
Annak, aki vár, az idő minden ajtót kinyit. (kínai közmondás)
Akkor is egyfajta döntést hozunk, amikor elzárkózunk a döntés elől.
Az arany tanácsok közé lehetne írni: Minden nagy dolgodat gondold meg éjjel is, habár már nappal határoztál felőle. Mert az embernek van éjjeli esze és nappali esze. Hogy melyik a jobbik esze, azt nem tudom. (Mikszáth Kálmán)
Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.
Sem én, sem más nem járhat helyetted ezen az úton, Neked magadnak kell rajta járni. Nincsen messze, lábad ügyébe esik, Talán születésed óta rajta éltél és nem is tudtad, Talán mindenütt ott van, vízen és szárazon. (Walt Whitman)
Nem tehetnek mindig boldoggá azok a dolgok, amelyekről azt feltételezik, hogy boldoggá tesznek.
Az út során a várakozás rejti a boldogságot, nem a megérkezés.
Ne vesztegesd arra az energiádat, hogy másoktól irigyeld a boldogságukat � lehet, hogy ők épp a tiédet irigylik.
Ha félsz, hogy elveszted a boldogságodat, az azt jelenti, hogy van boldogságod.
Minél kevesebbet panaszkodsz a sérelmeid miatt, annál hamarabb begyógyulnak a sebeid.
Légy türelmes és boldog leszel.
Ne feledd: semmilyen külső behatás nem tudja megváltoztatni a belülről fakadó boldogságot.
Az embernek mosolyognia és sírnia is kell a boldogsághoz vezető úton.
Aki késve érkezik, szinte mindig boldogabb, mint, az aki már ott vár rá.
Miért hibáztatunk olyan szívesen másokat, mikor egyáltalán nem szeretjük, ha minket hibáztatnak?
Miért mindig a legfelső polcon van az, amit akarunk?
Miért tesz annyi embert depresszióssá a boldogság keresése?
Miért van az, hogy már attól is boldogtalanok leszünk, ha nyomasztó dologra gondolunk?
Miért van az, hogy a ma fájdalma elfeledteti velünk a tegnap boldogságát?
Miért legyek boldog? Ki akar mindig boldog lenni?
Ki mondja, hogy nem élheted azt az életet, amit megálmodtál magadnak?
Hányszor szidod magad és hányszor van rossz véleményed magadról, mégis hányszor mondod azt, hogy nem érdemled meg azt, amin keresztülmész?
Bárkivel találkozunk - zsarnoki, elviselhetetlen, tanító, barátságos vagy ellenséges emberekkel (mindezek egyébként ugyanazt jelentik) -, emlékezzünk arra, hogy "ez a pillanat éppen olyan, amilyennek lennie kell". Bármi került érintkezésbe az életünkkel egy-egy pillanatban, (bizonyosra vehetjük, hogy) az pontosan az, amire abban a pillanatban az életünkben szükségünk van. Minden esemény mögött üzenet rejlik, és ez a fejlődésünket szolgálja. (Deepak Chopra - Az élet hét törvénye)
Készen, ébren, száz éve talpon. Tudom már, hogy többé sosem alszom. Pihenek majd késöbb az égben, ha a szárnyamat már fáradtra téptem.
Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az... A nagy találkozások, a lélekközeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő. (Müller Péter)
Amikor gyenge vagy, akkor vagy a legerősebb. Amikor semmid sincs, tiéd az egész világ. Amikor végképp elbuktál, és úgy érzed, már nem bukhatsz alább, akkor már csupán egyetlen sóhajtás a győzelem. Egyetlen sóhajtás. Sóhajts! Fújd ki a levegőt, ereszd el a kétségbeesést, ereszd el dühödet, ereszd el a görcsös akaratot!
A szerelem beteljesülésének végtével a szívünk hasad, és úgy érezzük vége a boldogságnak. Később jövünk rá, régi naplónk elolvasásával, hogy akkor is mennyit panaszkodtunk. Boldogok voltunk, csak épp nem tudtunk róla. Csak akkor jövünk rá a dolog értékességére, miután már elveszítettük... (Douney)
Ha megcsinálsz valamit, de rosszul sül el, csaknem mindig helyrehozhatod, túlteheted magad rajta, tanulhatsz belőle, vagy legalább letagadhatod. Ha azonban nem csináltál meg valamit, az jóvátehetetlen. Nem tudod visszahozni a lányt, akinek nem mondtad el, amit kellett volna, a zenekart, amelynek nem hallgattad meg koncertjét, csapatod győzelemsorozatát, amelyhez nem szurkoltál, a nyugalomba vonult kitűnő professzort, akinek nem hallgattad az óráit, szerettedet, akivel nem törődtél eleget. Tetszőleges a dolgok listája, de hosszú. Próbáld meg a lehető legrövidebbre fogni.
Néha úgy alakul az élet, hogy lehetetlen elmozdulni. Reggel kinyitom a szemem, vad öröm fog el, ahogy meglátom, hogyan süt a nap, vagy milyen szép az ég, mennék, mennék, mennék: sétálni, biciklizni, úszni, utazni, érzem, hogy kaland az élet. A következő negyedórában szépen felsorakoznak és bejelentkeznek az agyamban az aznapi teendők. Mire elrendezem őket, este van, vagy éppen késő éjszaka. És közben telnek az évek. Valakiről mindig gondoskodni kell, valami mindig közbejön, és az a jó íz, amelyet reggelente érzek, az élet íze, gyakran fűrészporrá változik, nem győzöm kiköpködni. Letisztítom a tárgyakat, hogy ne legyenek porosak, kimosom a ruhákat, hogy ne legyenek piszkosak, elmosogatok, hogy csillogjanak az edények, kifizetem a számlákat, hogy ne legyenek elmaradások, és közben én egyre porosodom, piszkolódom, elmaradok, és a csillogásom odavan.
Nem jól van ez így.
Aztán egy napon nem kelek fel többé, és a sok tárgy keres magának új gazdát, hogy legyen aki gondoskodik róluk, hogy szépek, tiszták, csillogók legyenek. (Angyalka)
A nem olyan, mint egy szikla a szökőkúton; szétzúzza a forrást, pedig az a forrás te vagy. A nemmel nyomorék és béna maradsz.
Kalapáld tovább a nem szikláját, és egy nap a szikla utat ad, és amikor ezt megteszi, megszületik az igen, a hiteles igen. Tehát én nem azt mondom, hogy színlelj igent, vagy mondj igent, ha nem belülről fakad. Folytasd a szikla kalapálását.
Ne fogadd el a nemet, mert nem élhetsz nemben. Nem tudsz nem ételt enni, nem tudsz nem vizet inni. Senki sem tud nemben élni - ott csak szenvedni tudsz, és egyre több és több boldogtalanságot gyártani. A nem a pokol. Csupán az igen hozhatja közel a mennyországot, és amikor valódi igen születik teljes lényedben, semmi sem marad utána. Abban az igenben eggyé válsz, és minden energiád felfelé indul, és igent mond, igent, igent!
Ez az ámen szó jelentése. Minden imádságot "ámennel" kell zárni - azt jelenti: igen, igen, igen. De a zsigereid mélyéről kell érkeznie. Nem szabad, hogy csak egy elme-ügy legyen, nem szabad, hogy csak a gondolatokban legyen. Én nem azt mondom, hogy mondd ki; azt mondom, hogy csinálj utat, amelyen megérkezhet. (Osho)
Amit egyszer megtettél, egyszer megbánhatod. Amit nem teszel meg, azt viszont lehet, hogy egész életedben bánni fogod.
Idővel a fájdalom, hogy nem tettünk meg valamit nagyobb lesz, mint a félelem attól, hogy megtegyük.
...Vannak akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének. És attól, hogy a világ mégsem annyira... szar. Vannak akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz - még a rossz dolgokhoz is - hogy nem mernek változtatni. Az ilyen emberek feladják. És ha ők feladják, mindenki veszít!
Amit nem tudsz megoldani, azt ki kell bírni!
Ha azt kérdezed magadtól: Igen. De mit tehetek én?, a válasz nagyon egyszerű. Akármit. Mert az akármi lényegesen több, mint a semmi.
Ami ér valamit az életben, azt mindig nehéz megcsinálni. Semmi sem könnyű, csak a zuhanás.(Crane Frank)
Van hogy hosszú éveken át csak vacogsz egy sötét szobában és mikor nem várod, akkor történik meg a csoda. Le kell mondanod mindenről addigra és már nem remélhetsz a sorstól semmi jót.... És akkor minden megváltozik körülötted. Nem kell hozzá semmi más, csak az, hogy Te ott legyél, hogy észrevedd, hogy megmozduljon benned valami és Te csak hagyd, hagyd, hogy valami idegen irányítson, engedd el magad! Valahogy mindig így történtek Veled a csodák, de mindig hamar elfeledted őket. Mikor bajban voltál, mikor csak sírni tudtál vagy még annyit sem.... akkor mindig köddel fedted az emlékeket. De az életed mindig megtanított, hogy nincs NINCS... Sokszor kértél olyasmit, ami abban a percben szép volt és kívántad "bárcsak...." Eltelt egy kicsi idő és már annak örültél, hogy az amit akkor kértél nem teljesült... Nem akartál hinni a szónak, nem akartad tudomásul venni, hogy vannak törvények, amit csak el kellene hinned... Most is úgy néz szemed, mintha nem értené még: Miért? Miért?... A kérdésben van a hiba és ezt most Te is jól tudod... Sokszor tettek már próbára, hogy végre megértsd: Hagyd magad és minden jó lesz! Ne ellenkezz sorsod ellen és boldog leszel... Milyen egyszerű...Vagy mégsem?... A választ én is tudom (K.)
De hol a cél? Mi a cél? Csak élni? Nap-nap után? Megélni ezt és amazt, múlttá változtatni a jelent, jelenné a jövőt, és baktatni, baktatni a napok hátán, amíg egyszer csak elfogynak és... és a semmi, vagy az Isten, vagy akármi, egy nagy fekete szivaccsal mindent letöröl, ami volt s ami történt? (Wass Albert)
Tudom mit éltél át, tudom mennyire fájt. A fájdalom múló dolog, de a pillanat is, amit nem szabad elszalasztanod sohasem. A pillanat, amikor tovább kell lépni és élni. De légy kegyes, ne ellenséges, merj bízni és hinni. Szegényebb lenne nélküled a világ, hiszen olyan vagy mint egy tavasszal nyíló gyönyörű virág. Érted bárki tűzbe menne, de ha nem engedsz közeledbe senkit, nem lesz olyan ki megmenthet és elveszhetsz. Sokan várnának rád éveket számolnák a perceket, vajon erejük elég-e, bírják e a sok türelmet, várakozást. Hányan állnák a sarat, hányan buknak el? Megvárnád-e a történéseket, végignéznéd haláltusájukat? Minden ember más nem oly ,mint hiszed, hidd el és bízd , van értékes ember, aki egy esélyt megérdemel. Ne légy konok, embertelen, hiszen eme világ ilyen. Legyél kegyes, tudom nehéz, de boldogság lesz jutalmad, nem bánat, s bú, örömtelen kapcsolat. Tudom úgy érzed néha, mintha beszorítanának, gyötörnének, s nem találod helyed sodródsz az élettel kevés életkedvvel. Sokan űznek, hajtanak, de vannak akik csak az embert, azon keresztül látják meg a csodálatos nőt benned.
Ezek csak szavak, de te élettel töltheted meg-e sorokat. Te döntesz, a felelősséged nagy!
Hiszen aki érez, becsül, szeret, nőként kezel igen sérülékeny, olyan ,mint egy csiga, aki ha veszélyt érez visszahúzódik, s ki tudja mikor nyílik meg újra. Rohanó élet? A boldogság hajszolása mindenkit éltet? Talán, de mindenki máshogy éli meg. Van aki nem gázol át senkin, nem bánt meg senkit, csak szeretni akar, boldogságot adni és viszont kapni. Ne tagadd meg eme embereket ismerd fel őket, mert elszalasztod őket és megtagadod akkor belőlük erőtlen, csalódott, elcsigázott szerencsétlenek lesznek.
Merj bízni, merj hinni, merj szeretni, merj boldog lenni, merj lépni a bizonytalan felé, hiszen nem tudhatod mikor mit veszthetsz el, de mire feleszmélsz, lehet már késő lesz.
Adj esélyt, légy bátor, mert boldog lehetsz bárhol!
Ha úgy érzed, hogy boldognak kellene lenned, mikor odabent minden azt mondja, hogy boldogtalan vagy, az olyan mintha meg akarnád változtatni a természet rendjét viseld türelemmel a boldogtalanságot, és fel fog keresni a boldogság.
A boldogság mindig képes tudomásul venni, azt, hogy úgy vagyok jó, ahogy vagyok.
A boldogsággal az a gond, hogy túl gyakran függ mások viselkedésétől.
Talán azért vagyunk többnyire boldogtalanok, mert csak azokat az örömöket tesszük magunkévá, amiket megértünk.
Légy önmagad, soha nem leszel boldog más bőrében.
Ne dőlj hátra a boldogságra várva!
Döntsd el, hogy boldog leszel, és máris megtetted az odavezető út felét.
Könnyen elszigeteltnek érezheted magad, ha szomorú vagy. De ne feledd, nincs új a nap alatt � minden bánatot átélt már valaki.
Érdekes, hogy az emberek mennyire bálványozzák saját negatív érzéseiket.
Ne fecséreld az idődet a halálfélelemre. Még nem jött el, ha pedig eljön, már nem leszel itt, hogy aggódj miatta.
Az a baj az emberekkel, hogy olyan helyzetbe hozzák magukat, ahonnan lehetetlen elérni a boldogságot, aztán csak ülnek ott és azt kívánják, bár boldogabbak lennének, de semmit sem tesznek érte.
Válaszd azt az utat a boldogsághoz, amelyiket helyesnek érzel. Nincs két ember, aki ugyanazt az utat választaná.
A boldogsághoz vezető út egy zarándoklat, amit mindenkinek vállalnia kell önmagáért.
Az élethosszú boldogság elviselhetetlen lenne. Önmaga pokla volna.
Minden változásnak, még annak is, amelyet leginkább óhajtunk, megvan a maga szomorúsága, mert az, amitől megválunk, önnönmagunk egy része; és az egyik élet számára meg kell halnunk, hogy egy másikba lépjünk. (Anatole France)
Tudom, hogy valahol létezel, és engem keresel. Olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem. Mikor lelkem nem bírja az akadályok súlyát, mikor nem tudom melyik a helyes irány. Te jönnél, megölelnél, biztatnál, erőt adnál. Hinnél bennem és én hinnék neked.
Ha egy nőt nem szeretnek, az tényleg szerencsétlenség, de ha ez az állapot egy életen át tart az bizony tragédia. (Dorothy Dicks)
Talán azt gondolják, hogy amikor éjszaka egyedül fekszem az ágyamban, megnyugtat az a gondolat, hogy a fél világ szeret? A fél világ az semmi. (Bigitte Bardot)
Ha mindig keresel valamit, ami fájdalmat okoz és azt az érzést kelti benned, hogy boldogtalan vagy és senkinek sincs rád szüksége- nos, akkor egyre könnyebben bukkansz ilyen okra és végül észre sem veszed, hogy magad is ezt kerested. A magányos nők nagy mesterek ebben.
Nyugodtan várni csak akkor tanulunk meg, amikor már nincs mire várnunk. (Maria Ebner-Eschenbach)
Nem elég látni azt, ami van, azt is meg kell tanulni, hogy ne lássuk, ami nincs. (Maria Mitchel)
A legújabb divat: belül semmi (Birgit Berg)
Az ember követelményei mindig magasabban vannak, mint ameddig fel tud nyújtózkodni ha valaki ad magára. (Gergely Ágnes)
Az, aki nem tud megtagadni magától egyetlen élvezetet sem, soha nem tudja meg, mi a boldogság. (Maria Ebner-Eschenbach)
Amikor végre megkapod azt, amit szerettél volna, úgy tűnik, egyáltalán nem ez volt, amit annyira akartál. (Gertrude Stein)
A boldog élet titka abban rejlik, hogy az ember gondosan megtervezi a napjait, az estéket pedig szabadon hagyja a szerencsés véletlenre számítva. (Mignon Mac Laughlim)
Ha egy nő egyetlen férfit ismer, már ismeri valamennyit; a férfi ismerheti bár az összes nőt, mégsem ért meg egyet sem. (Helen Rowland)
Azt mondják, férjet találni művészet. Megtartani hivatás. (Simone de Beauvoir)
A legszerencsésebb feleség nem az, aki kifogja a legjobb férjet, hanem az, aki a legjobbat hozza ki abból, akit sikerült megkaparintania. (Helen Rowland)
Ha összeállítanánk egy olyan listát, melyen azok az okok szerepelnek, amikért két ember összeházasodik és összehasonlítanánk azzal a listával, amely a válások okait sorolja fel, meglepődnénk a hasonlóság miatt. (Mignon Mac Laughlim)
Ha a nők szerelmesek lesznek szerda délután 14 óra 11 perckor, ebben az esetben 14 óra 12 perckor fog bennük felmerülni az aggodalom, hogy megmarad-e nekik, akit megszerettek. (Ancsel Éva)
A férfi azért féltékeny, mert túlságosan szereti saját magát. A nő azért féltékeny, mert nem szereti eléggé önmagát. (Garmaine Grip)
Egy nő aszerint válogatja össze az öltözékét, hogy milyen az idő, milyen évszak van, mi a divat, milyen színű a sminkje, hová készül, hogy érzi magát aznap, kivel fog találkozni és mit fog csinálni. Egy férfi pusztán megszagolja a szék karfájára hajított ruháját.
A legnagyobb hatalma egy férfi felett annak a nőnek van, aki nem adja oda magát neki és így is képes elhitetni vele, hogy szereti. (Maria Ebner-Eschenbach)
Régi gyerekjáték,hogy elrejtjük magunkat,nem létezővé válunk- ugyanakkor mohón várjuk,hogy ránk találjanak.
Furcsa,hogy az ember milyen keveset ér el,ha nem is próbálkozik.
Talán különös dolog ilyet mondani, de egyedül a fejlődésben, az átalakulásban és a változásban találhatjuk meg az igazi biztonságot. (Anne Morrow)
Azt mondják, a földi boldogsághoz a következők kellenek: legyen kit szeretnünk, legyen mit csinálnunk és legyen miben reménykednünk. (Tom Bodett)
Semmi sincs az életben, amitől félni kellene, csak olyasmi létezik, amit még meg kell értenünk. (Marie Curie-Sklodowska)
Az új dolgok elfogadtatásához sajnos mindig áldozatot kell vállalni. (Dévény Anna)
Aki szeretetben él, sokkal nagyobb veszélynek van kitéve, mint az, aki nem, és gyakran nagyon magas árat kell fizetnie érte. Sokszor a szeretet ahelyett, hogy megnyitná, kitárná a szívet, épp ellenkezőleg, inkább megbéklyózza azt. Hogy miért? Talán az ember attól fél, hogy a szeretet olyan, mint az étel, a víz vagy a pénz. Hogy jön majd valaki. Valaki, aki sokkal mohóbb, mint mi, és a szemünk láttára ragadja el. Ám a szeretet olyan, mint a levegő. Végtelen. Nem lehet darabokra szedni, majd zsebre tenni, dobozba dugni, vagy a kamrába téve őrizgetni. Nem lehet a szeretetet részleteiben szemlélni, hiszen mindig lesz olyasvalaki, aki valamiben jobb nálunk, s kinek a szeretete akkor, abban a helyzetben épp nagyobb, erősebb, mint a miénk.
Így árasztja el a világot az irigység démona. A félelem, hogy nem jutott számára elegendő szeretet, kicsinyessé teszi az embert. Kicsinyessé és erőszakossá. Minél inkább kapkod, vergődik utána, annál jobban fél, hogy elveszíti, hogy túl keveset kap belőle. (Susanna Tamaro)
Ha megértjük, hogy Isten mit hoz létre számunkra, olyan kölcsönösségben lesz részünk, amelyben átlényegülnek kapcsolataink. Képesek leszünk a másokkal való hiteles közösségre, olyan kölcsönös osztozásra, amelyben mi is adunk és kapunk.
Az evangélium felhívása szerint az első lépést nekünk kell megtenni a másik felé, anélkül, hogy biztosak lennénk a viszonzásban.
Ne feledjük, hogy az elinduláshoz elég az első kis lépés.
Merjük felülvizsgálni életstílusunkat, törekedve a nagyobb egyszerűségre. (Alois testvér)
Mindnyájunkban ott él a vágy egy boldog jövő után. Ugyanakkor néha elfog a csüggedés, ha megtapasztaljuk létünk korlátok közé szorítottságát.
Fogadjuk hát el, amik vagyunk, és azt is, amik nem vagyunk.
A boldog jövő keresése döntésekkel jár. Vannak, akik bátor lépéseket tesznek Krisztus követésének útján.
Fiatalként talán félsz, és hajlasz arra, hogy kikerüld a döntéseket, csakhogy minden lehetőség nyitva maradjon előtted. De hogyan találod majd meg a kiteljesedést, ha az útkereszteződésben megállsz?
A legfontosabb dolgok az életben, hogy legyen mit ennünk, legyen mit innunk és legyen, aki szeret minket. (Brandan Behan)
Gyakrabban félünk, mint megsértődünk; és többet szenvedünk a képzeletünk miatt, mint a valóság miatt. (Lucius Annaeus Seneca)
Ha kritizálunk valakit, az semmit sem mond az illetőről; mindössze a mi kritizálási igényünket fejezi ki. (Richard Carlson)
A világ és minden, ami benne van, csak annyira gyönyörű, amennyit TE észreveszel belőle.
A miértekre vonatkozó kérdés hibás. Sokkal inkább azt kellene kérdeznünk: miért ne? (George Bernard Shaw)
Azt hiszed, nagy tett kell ahhoz, hogy megmaradj az utókornak? Végtelen és önzetlen szeretet kell hozzá. (Váradi Hédi)
Aki nem vállalja a kockázatot, az sokkal többet kockáztat. (Erica Jong)
Ha elindulsz egy úton, lehet, hogy nem érsz célba, de nem baj. Mert az a lényeg, hogy az úton Te magad mennyit változol. (Kínai közmondás)
A siker azt jelenti,hogy az ember kilencszer bukik el,és tízszer áll fel.
Mindenkinek megvan a maga gondja.. Kinek több, kinek kevesebb, de ha nem lenne, akkor nem tudnánk értékelni az élet apró örömeit. (Russel Faraday)
Ha Istennek minden jótettét megköszönnénk, nem lenne időnk panaszkod
Aki bízik és hisz önmagában, csak az tud megbízni másokban. Ez az intimitás alapja. Arra vágyunk, hogy a másik valóban intim viszonyba kerüljön velünk, lemondjon a védekezésről, feltárja előttünk sebeit, levesse minden álarcát, s anyaszült meztelenül forduljon felénk? Nekünk kell megtennünk a kezdő lépést. Légy önmagad, nem törődve a következményekkel! A színlelés vagy a mások tanácsai szerint élt élet elvesztegetett idő. (Osho)
A tetthez három dolog, érdeklődés szándék és képesség szükséges. Ha nem kelti fel érdeklődésed, hiába vannak képességeid egy bizonyos területen, kiaknázatlanok maradnak. Ami viszont lényeges, ha valami a jelenben nem érdekel, attól még egyáltalán nem biztos, hogy nem válhatsz profivá benne! Ne értékeld le a képességeid ELŐRE! (Lucien del Mar)
A saját belső ritmusod. Rendkívül fontos, hogy megtaláld, őrizd, és senkinek és semminek ne engedd, hogy megpróbálja lelassítani vagy felgyorsítani. (Lucien del Mar)
Egy hasznos kérdés motivációd tisztázására a másik nemmel kapcsolatban: 'Teste, gondolatai, érzései, mosolya, lénye vagy tettei simogatására vágyom? (Lucien del Mar)
Egyik fő problémánk a spontaneitás elvesztése. Ugye milyen jó önfeledten, egyszer csak dalra fakadni, táncolni? Nos, abban a pillanatban, mikor megpróbáljuk rendszeres tevékenységgé formálni őket, elveszthetik varázsukat. Akkor már nem 'lehet', hanem 'kell'. (Lucien del Mar)
Mikor táncoltál utoljára? Mikor táncoltál utoljára mezítláb? Mikor táncoltál utoljára mezítelen talpakkal, önfeledten érintve a földet, életed ajándékát ünnepelve? (Lucien del Mar)
Noha a 'másság' néha kegyetlenül nehéz, de az egyetlen valódi út! (Lucien del Mar)
Vallom, hogy a magaddal szembeni egyik legfontosabb és legfelemelőbb kötelességed megtalálni azt a kifejezési formát, melyben kiteljesedhetsz! (Lucien del Mar)
A megelégedettség érzése a befejezett dolgokból származik, befejezetlen ügyeid pedig szétszórják az energiád. Törekedj lezárni mindent ami elkezdtél, és ez még inkább vonatkozik minden lezáratlan kommunikációra, érzésre, fájdalomra, legyen az két perces vagy tízezer éves. (Lucien del Mar)
Problémáink nagy része a folyamatos változás nem-elfogadásából ered. Amit egy perce gondoltál, éreztél, az nem a jelen, az már nem pontosan az, ami most van. Aki egy perce még taszított, azt talán most magadhoz öleled... Ezen igazság mély megértése és átélése határtalan szabadságot és megkönnyebbülést hozhat el neked!(Lucien del Mar)
Mitől kell nekünk megszabadulnunk, hogy valóban önmagunk lehessünk? Gyakran attól, hogy túl sokat teszünk. Ahelyett, hogy megkérdezzük önmagunktól, mit is tehetnénk még, nem inkább az a kérdés, hogy tehetnénk kevesebbet, hogy szabadok lehessünk arra, ami fontosabb? Az a kísértés érhet minket, hogy egyre többet és többet szeretnénk tenni, attól való félelmünkben, hogy sohasem teszünk eleget, vagy félünk nemet mondani, nehogy megbántsunk valakit. Vagy pedig mindent magunk szeretnénk megoldani és semmit sem bízunk másra. Mégsem arra vagyunk hivatva, hogy többet tegyünk, hanem hogy többek legyünk, jobban szeressünk.
Szeretsz gondolni? én attól majdnem mindig szomorú leszek! (Fodor Ákos)
Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráchel vár rá a hetediknek végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs fogalma, hogy hová is rohan, és minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált. (Acsel Éva)
Az ember olyan kíváncsi lény, hogy nincs az a reménytelen kötélhágcsó, amin föl ne mászna, hogy beleshessen egy ablakon, de ismerni nem akarjuk a másikat, azt már nem, mert annak kiszámíthatatlan következményei vannak. (Acsel Éva)
Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel. Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni - csak egy kicsivel kevesebbet; egyszóval változni fog. (Acsel Éva)
Ha ablakunkon kihajolva várjuk emberünket, akkor kicsikét mégiscsak kicselezzük az időt, mert egy pillanattal előbb vehetjük észre. Hát még, ha az utcasarkán lessük, hogy jön-e már. De meddig mehetünk elébe egy életen át? (Acsel Éva)
A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember? (Acsel Éva)
A gonoszsággal szemben nem a jóság az ellenméreg, hanem az öröm. De utólag már nem hat csak prevencióként, mint oltóanyag. (Acsel Éva)
Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel.
Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni - csak egy kicsivel kevesebbet, egyszóval változni fog. (Acsel Éva)
Látni akarni kell, de ennyi sem elég, még el is kell viselni, amit látunk. (Acsel Éva)
Kiválasztottam a három, számomra legjelentősebb igét: szeretni, szenvedni, tudni. Vajon léteznek-e egymás nélkül? (Acsel Éva)
Ülni egy kertben jó. Ha valaki ül mellettünk és fogjuk a kezét az már sok a jóból. Csak azt nem tudom, hogy kinek. (Acsel Éva)
|