Káosz a szerelem,
mert nincs benne értelem.
Káosz a hazugság,
mert nincs benne valóság.

Így van ezzel ..... is,
így van ezzel ..... is.
Így van ezzel az egész világ,
mert ... és ... szeretik egymást.

Szeretik és fogják,
mert ők is tudják :
Hazudni még nem muszáj,
akkor sem, ha a valóság néha fáj.

 Csak egy szó az,
amit akkor mondtál.
Csak egy szó az,
amit titkolni nem akartál.
Talán tényleg csak egy szó,
de nekem sokat jelent.
Ez a szó az ami túltett,
minden felett.

összeköt minket egy dal, egy gyenge nyári fuvallat.
elkap a boldogság dallama, együtt vagyunk nincsen baj.
félek, hogy csak hazugság, hogy te és én nincs talán.
szép volt, jó volt, félóra, de minden elmúlt azóta.
jó volt veled lenni, kezed fogni, hozzád beszálni, téged hallgatni.
csillogó szemedben percekre elveszni, mosolyodtól mindent felejteni...
aztán elmentél és én ott maradtam, arcomon még éreztem csókodat.
elmentél és én néztem utánad, de te visszanéztél és elkaptam mosolyodat..

Fényt láttam gyönyörű szemedben,
Kezem összefonódott a kezedben,
Szíved titkait megosztottad velem,
S közben öledbe hajtottam a fejem.

Minden szavadat szinte ittam,
Szerelmedet adtad csak is miattam,
Köszönöm neked azt, hogy szeretsz,
Cserébe örökre velem lehetsz!!

 Csak fekszem az ágyon és azon merengek
Álmodom-e vagy ez a valóság fejemben.
De sajnos rájövök hogy ez a valóság
Mert boldogság helyett csak a fájdalom vár.

Álmaimban nincs fájdalom,
Csak szenvedély és szerelem
Egy nő, kinek azt mondhatom:
Szeretlek kedvesem.

Régen közel voltál, de most úgy érzem, messze jársz,
Viszont remélem, hogy a boldogságodra rátalálsz,
Minden pillanatért köszönet, s ha úgy hozza az élet,
Talán valahol, valamikor újra látlak Téged.

"Olyan szomorú mindig egyedül lenni,

Valakit mindig keresni,

valakit várni, ki nem jön többé,
valakit szeretni titokban, örökké!"

Számít e még az, Neked, hogy vajon holnap meglátsz e még
Vagy feledésbe merültem, mint az éj, ha a nap felkel,
És azt hogy, szeretlek talán másnak súgod majd reggel.