Nem az a sorsom, hogy sokáig éljek,
Hogy tündöklő pompával évekig égjek,
Ahogy megszületek, szinte azonnal meghalok,
Nem lehetek több, csak egy hullócsillag vagyok.
De rövid kis életemmel, mégis sokat teszek,
Emberek millióinak, boldogságot veszek,
Hogy lássanak fényleni, ez a kívánságuk,
Mert én valóra válthatom, egy őszinte álmuk.
Ezért tesz hát naggyá, parányi, kis fényem,
Ezért kell egy pillanatig, de fényesen égnem,
Bár nem lehetek önző, én még is arra vágyom,
Hogy akit szeretek, majd könnyen rám találjon.

Ha egy csendes nyári estén, felnézel az égre,
S könnyet lopna szemedbe, csillagom fénye,
Ne legyen bánatos, akit szeretettel néztem,
Hogy teljesítsem álmodat, én csak ezért éltem.