Játékszer vagyok

Egy játékszer vagyok, kit mindeki elhagyott, eldobott,
Kit még a boltból is egy ember ellopott.
Polcon ülltem, játszott velem,
NEm figyelve, hogy mi fáj nekem.
Ő csak játszott, játszott nem figyelve másra,
Egy év múlva felkerültem a poros padlásra.
Mire újra feljött, és megtalált porosan,
Szép fekete ruhámban rongyosan, kormosan.
Levitt, próbálta eltakarítani a ruhámról a foltokat,
Közbe leszedte rólam a pókhálót, s pókokat.
Nem sikerült, nem voltam olyan mint rég,
De nem dobott ki, várt egy kicsit még.
Várt, várt, de elég volt,
Kidoblak! a fiú idegesen szólt!
Elment oda ahol ellopott,
S csendben a földre lerakott.
Nem! Mégse hagyhatlak itt,
Felvett a földről s továbbvitt.
Mikor a keresést megunta a kukába dobott,
Sajnálom! Itt kell, hogy hagyjalak! így szólott.
Visszagondoltam arra az időre mikor velem voltál,
Játszottál velem, vigyáztál és óvtál.
Azóta csak egy használt ócska játékszer lettem,
ezek után már senkinek sem kellettem.
Csak ellopott s a végén meg eldobott.
És egy szemét kupac tetején hagyott.
Magamat megint egyeül éreztem,
És legvégén a kukában végeztem!