Ígérem, egyszer majd írok egy könyvet,
Remélem, ha olvasod, hullajtasz egy-két könnyet,
Nem lesz más benne, csak életünk napjai,
Ezek lesznek a szerelmünk lapjai.

Amikor először megigézett tündéri lényed,
Ahogyan elvakított sugárzó fényed,
Amit szemedben láttam én sosem felejtem,
Mit lelked őszinte tükrében leltem.

Leírom majd neked számtalan rímmel,
Hevesen dobogó szerelmes szívvel,
Mi nem tartott sokáig, mégis örök marad,
Mert szerelem volt, nem csak egy pillanat.

Leírom neked én így mondom el,
Versekbe szedem, hogy hogy emelt fel,
Amit csak tőled kaptam mástól még soha,
Nem is lehetsz valóság, csak egy isteni csoda.

Nem baj, hogy mennyire vagy közel, vagy távol,
Ha rád gondolok mindig elönt a mámor,
Eszembe jutnak a szerelmes percek,
Ettől lesznek szépek ezek a versek.

Ígérem, egyszer megírom e könyvet,
S a végére teszek egy szerelmes könnyet,
Csak ennyit tudok adni, mást nem adhatok,
Csak szerelmünk lapjait, ha elfogadod.