párkányon üldögél a pőre angyal
ódon házakat, kecses óratornyot
rajzol tejfehér, ködös utcai lapra
ligetekbe sétapálcás urakat gondol

mezítelen talpát csiklandozzák
az ébredező sóvár-zöld lombok
fuvallat, a küldönc elviszi kacaját
terekről elfújja az álom-kormot

szeme mély-piros rébuszát
fecske kortyolta égre küldi
titkát madár sem járta ormán
szellem-vitorlás raja őrzi

vágy-illatú mesebeli rét
hosszú sétára indul
ábrándos balkonhoz lép
magános szoba fényárba hull