Nász

Nagy lakodalom lesz a városban,
sokan hivatalosak.
Barátok örülnek a vigadalomnak,
szülők a boldogságnak,
rokonok az eszem-iszomnak.

Az ara két szép szeme csillog,
vékony piros ajka mosolyog.
Kislány kora óta,
ezt a napot várta,
s lásd, nem hiába.

Pompásan viseli szép fehér ruháját,
forró nyári szél fújja dús haját.
Mint egy eltévedt tündér,
kezében rózsa,ami fehér.
A szép városháza a háttér.

Mellette remegő térdekkel a vőlegény.
Az arca bátor s kemény.
Karján szíve választottja.
Fülében siró, zokogó anya,
halkan halló szava.

Szépek így együtt,
egymás mellett az életben a helyük.
Úgy érzik soha sem múlik el szerelmük,
örökre megmarad szilárd hitük,
s boldogság lesz együtt az életük.

Kell sietni,
a templomba odaérni.
Az oltárt rózsák terítik,
a mennyezetet angyalkák ékesítik,
hangulatot égő gyertyák emelik.

A fentiek áldásáért jöttek,
cserébe adják hitüket.
Halkan, megszeppenve kimondják az igent.
Érzik maguk előtt Istent,
s a felruházott terhet.

Násznép már fáradt s szomjas,
viszont a gratulációjuk hatalmas.
Indulnak a vigadalomba,
szomjukat oltják borba,
elméjük is már tompa.

Megérkeznek a kis csárdába,
vörös muskátlik az ablakba.
Zenészek régi magyar muzsikát húznak,
Ugyanúgy, mint régen anyáinknak,
a vendégek mulatnak.