A kezek csókja
Sétálunk.. szótlanul,
s kezünk tétován összeér,
elengedsz, utánam kapsz,
- elveszett minden -, véget ért.
Mohón húzod markodba
vágyódó karcsú ujjaim,
utolsó táncukat járják,
felfedezik újra, tenyerem
apró kicsiny halmait.
Átölelsz némán, kezeddel
testem, lágy ívét simítod,
majd megpihenve,
reszkető ujjaimat, égő
ajkadhoz szorítod. |
|