Búcsú
Szememben könnyek, kezemben kés,
Remeg a gyomrom, ez kínszenvedés.
Meddig, ó meddig még, ó e gyötrelem?
Míg kicsordult véremen majd sírvirág terem.
Két szememmel még utolszor megnézlek,
Egy csókot ugye adsz még, hogyha szépen kérlek?
Elbúcsúztam most már nincs mit mondanom,
Ígérem csendesen, hangtalan távozom.
Ha elmentem, néha emlékezz majd rám,
Úgy tekints lelkemre, mint szerető jó anyám.
Az utolsó csókod íze még a számban,
Nyomom sem marad majd ebben a világban.
A síromra rózsát, pirosat hintsetek,
Szenvedő szívemet el ne felejtsétek!
Énekeljetek énnekem édes dalokat,
Én hallgatni fogom a szerető hangokat.
Ha majd arcotokat könnyek árja mossa,
Higgyétek; szívem már bánat nem mardossa.
Jobb így nekem, igen, bátran mondhatom,
Magamat csendesen halálba ringatom |
|