Mikor beléptél az ajtón már láttam rajtad,
Hogy jókedved valahol máshol hagytad,
Nem mondtad, hogy szeretsz, nem csókoltál,
Nem válaszoltál, csak bólintottál...
Tudtam baj van, de nem akartam elhinni,
Hogy fél évet ennyi idő alatt el tudsz feledni,
Nem tudtad te se mi történt,
Nem tudtad miért, de kioltották benned a fényt,
S akkor kezdtél el beszélni,
Nem tudtalak megérteni,
Nem is emlékszem sokra, hisz sokk ért,
Nem szeretsz már, pedig mindent megtettem szerelmedért...
Mintha nem is ő lett volna velem szembe,
Mintha nem ő nézett volna könnyes szemembe,
Egy idegen volt, ki ellopta érzéseim,
Ki miatt fájnak emlékeim...
Még most is sírok, ha erre gondolok,
Pedig a Nap újra gyönyörűen ragyog,
Adtunk egy új esélyt magunknak,
Hogy rendbe hozzuk a múltat,
S már sajnálja, hogy megtörtént, mert szeret,
De senki nem tudja elvenni emlékeimet...